Soorrryy

Drága olvasóim akik maradtatok :) Nagyon köszönöm a sok kérdést és biztatást amit e-mailon, Facebookon vagy Twitteren kapok :) Jól vagyok, de iszonyú elfoglalt.... nem kifogásokat keresek de reggel ötkor kelek és este 11 re érek haza ami mellett nincs időm írni.. De nem felejtettek el titeket amint van egy kis időm neki állok az új résznek és már rakom is fel csak januárba nyelv vizsgázok és hát idén érettségizek is.... na mind1 :) akik most kezdtek bele a blogba azoknak jó szórakozást kívánok és csak biztatni tudlak titeket, hogy várjatok türelmesen és egyszer igérem megérkezik a fejezet, ha addig nem jelentkeznék mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT és Nagy bulit Szilveszterkor :D 
Puszi mindenkinek Gigi <333 :D

45. fejezet

Sziasztok drága olvasóim :) Itt az új rész xD A témával kicsit elkéstem, de remélem azért tetszeni fog. Köszönöm a sok oldallátogatót és hogy a világ minden pontjáról megnyitjátok a blogot. Hálás vagyok mindenkinek. A következő rész biztos, hogy nem lesz jövőhéten és utána se tudom, hogy mikor igyekezni fogok, de nem ígérek semmit. :) Köszönöm még egyszer mindent és remélem kitartotok velem :) Mindenkinek nagyon jó olvasást Puszi Gigi :D
ui: Rmélem kapok pár komit xD 

                                       Xx Gigi xX

Majdnem másfél hónap telt el a koncertig. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk és ez a dal visszalendített minket. Most Október vége van itt az ősz és pörögnek az események körülöttünk. A fiúkkal dolgozunk a második lemezünkön folyton fellépésekre járunk és kajálnak minket az emberek. Szeptemberbe visszamentem a suliba és elkértem a tételeket a januári vizsgámhoz és beszéltem az ofömmel, hogy a szalagavatón kivel fogok táncolni és mikor lesznek a próbák. Most lehet, hogy hülyének tartotok, de heti egyszer haza repülök és másnap vissza, mert csak így tudtam megoldani a táncpróbákat a Londoni dolgokkal. Még a jogsit is letettem így már kocsit is vezethetek. Magyarországon persze az a hír járja, hogy az országnak végre meg vannak a világsztárjai, akikre büszke lehet, de én azt mondom, hogy nálam vannak sokkal jobb énekesek és sokkal jobb együttesek. Kicsit túlzottnak tartom ezt a hírt, mi inkább csak jókor voltunk jó helyen.  Az 1D-vel az átadón találkoztam utoljára Marci és a fiúk néha találkoztak velük, de én nem. Zaynel tartom a kapcsolatot ő számol be nekem mindenről és én is neki. Így nem csak tőle, de az újságokból is értesültem arról, hogy Louis és Eleanor újra randizgatnak.

Holnap este az 1D haloween bulit tart és mi is hivatalosak vagyunk a fiúkkal. Szerdán elhoztam a meghívókat a szalagavatóra a srácoknak ma akarom odaadni és az 1D-nek holnap.

- Gi. Drágám. – vágott le elém Nuchos egy újságot. A címlapon persze Louis és Eleanor ahogy jelmezt vesznek.

- Vündersőn. – forgattam meg a szemem.

- Gi, édes tündérem akkora egy idióta vagy! – ült le elém Nuchos.

- Most mi van? – kérdeztem értetlenül

- Gi! Szereted Louist és Ő is szeret. Tudom, hogy mit beszéltetek és ő elmondott mindent egyszóval nyílt lapokkal játszott. De te felhúztad magad azt hiszem jogosan. Viszont édesem eltelt másfél hónap és nem jelentkeztél. Ezek után neked kell lépned, ő már lépett. Mivel nem jelentkeztél ő azt hitte, hogy túltetted magad rajt így ő is próbál túllépni.

- Ezt most miért mondod?

- Ne legyél már ekkora marha! Lépj már Gi!

- Jó, de mit?

- Édesem. Megváltoztál erős csaj lettél és vagány. Ez jót tett neked a változást, de ezt vetkőzd le és meny oda Louis baby-hez és markold meg a tökét.

- Mi van Nuchos? Remélem, nem randi tippeket adsz Gi-nek. – jött be Marci.

- Nem, csak azt magyarázom, hogy szerezze vissza Louist.

- Én is erre szavazok. – Mondta Marci.

- Én is. – szólt Zotya.

- Ja natürlich. – ez Rupi volt.

- Most, hogy megvitattuk Gi szerelmi életét menjünk jelmezt venni. – pattant fel a székből Nuchos.

Beszálltunk a kocsikba és persze én vezettem, amit még eszméletlenül élvezek. Egy hatalmas jelmez bolt előtt parkoltam le. A fiúk szinte kirobbantak a kocsiból és eszeveszett tempóba rohantak az üzlet felé. Fél óra múlva minden fiú kezébe volt valami csak én nem találtam semmit. Nuchos hasfelmetsző Jack. Marci valamilyen zombi. Rupi Drakula. Zotya pedig Frankeinstein.

- Na, én kicsi Gi-m mit találtál? – karolt át Rupi.

- Semmit még ötletem sincs.

- Legyen valami szexi. – ajánlotta Nuchos

- Egyedi. – javasolta Marci.

- Fiúk oszolj! Arcfesték és egyéb kellékeket szerezzetek be, én segítek Gi-nek. – Zotya szétoszlatta a fiúkat.

 - Na, mond mi bánt?

- Szeretem Louist és komolyan igazat kell adjak Nuchosnak. Már megint az én lelkemet ápoljátok. Mindig velem a baj.

- Nem. Eddig másfél hónapig semmi sem volt. – lökött vállon Zotya.

- Na, mi legyen a jelmez?

- Valami, ami egyedi, de még is szexi. – én jobbra indultam Zotya pedig balra. Újabb fél órát töltöttünk válogatással amikor Zotyola felüvöltött nagyon messziről, hogy

- MEGVAN! – A hang irányába mentem, amikor megláttam mit választott legszívesebben elfutottam volna.

- Ez mi? – kérdeztem

- Hát a jelmezed.

- De elől átlátszó.

- Pont ezért szexi. Párduc lány leszel.

- Biztos, hogy nem. – a ruha elől teljesen átlátszó volt, vagyis a hasam alja és a fél mellem kilátszott volna.

- Akkor ez. – kapott elő egy Jázmin hercegnős ruhát.

- Ez tetszik. – ujjongtam ugrálva.

- Akkor hosszú fekete haj kell még hozzá.

Karon fogott Zotya és a fiúkkal a pultnál találkoztunk.

- Gyorsan nézek még fekete parókát. – gyorsan elfutottam és egy hosszú hullámos fekete parókával tértem vissza.

- Hát ez mihez kell? – kérdezte Nuchos

- Majd meg látod. – néztem vigyorogva rá.

Beültünk a kocsiba és hazafelé indultunk. Otthon lecuccoltunk és mindenki a TV elé levágta magát. Nem volt olyan későn, de mind hulla fáradtak voltunk az egész napos próbák után.

- Csengettek! – kiáltott fel Nuchos ezzel felkeltve engem a félálmomból.

- Akkor nyisd ki te szerencsétlen. – morogtam fáradtan.

- Nem. Te!

- Ühümmm. – a srácok egyöntetűen azt akarták, hogy én nyissak ajtót. Feltápászkodtam és csoszogtam az előszobáig. Majd szélesre tártam az ajtót.

- Aludtál drága?

- Csak szerettem volna. Na, gyere be.

- Látom, repesel a boldogságtól, hogy látsz. – ironikusan szem forgatva jegyezte meg. Én elsétáltam a folyosó végéig, és amikor levette a cipőjét és felakasztotta a kabátját nekifutásból elindultam és rá ugrottam. Alig bírta megtartani az egyensúlyát, de végül sikerült.

- Na, drága így már jó? – a fejem a nyakhajlatába fúrtam és beszívtam a bagó és a dezodor nyújtotta illat keveréket. A nappaliba mindenki üdvözölte Zaynt.

- Haver! – kiáltották.

- Mi járatba itt? – kérdezte Marci.

- Otthon unalom van. Harry nőzik, Niall eszik, Liam Sophiával dönget az emeleten, Louis meg Eleanorral van.

- Ezek szerint az 1D házba van mindenki. – szóltam még mindig Zaynen csimpaszkodva.

- Ahha és a buli is ott lesz holnap.

- Mi a helyzet Perrievel?

- Holnap délután érkezik. A szüleinél van otthon.

- Akkor ott lesz a bulin? – érdeklődtem még mindig Zaynen. A srác velem együtt ült le a kanapéra, de úgy, hogy még mindig az ölébe voltam.

- Igen. – nézett a szemembe Zayn.

- Nem baj. – vágtam rá rögtön. Erre az összes fú össze ráncolta szemöldökét.

- Nem úgy értettem, hanem….

- Inkább maradj csendbe, mert még mélyebbre ásod magad. – tanácsolta Marci.

- Ahhhhj. – sóhajtottam egyet lemondóan.

- Igazából azért jöttem, mert meg akarlak kérni Gi, hogy csinálj sütit a bulira. – nézett kiskutya szemekkel Zayn.

- Tudtam, hogy nem csak egyszerűen beugrottál. – forgattam a szemem mosolyogva.

- Na, Lécciiiiii. – nyújtotta el az i betűt.

- Jó, de nincs itthon semmi hozzá való.

- Gyere, menyünk vásárolni. – ajánlott Zayn.

- Oké. – másztam ki az öléből. A cipőm ért mentem és a kabátomért. Miután kész lettem és Zayn is beüvöltöttem, hogy majd jövünk.

- Vezethetek? – kérdeztem kiskutya szemekkel.

- Gi, ez egy vadonatúj Hummer! – szinte kétségbe esetten nézett.

- Én csak egy kiba*** nagy fekete kocsit látok, ami tényleg új. – mértem végig a kocsit. Zaynt azt hiszem leverte a víz mikor felfogta mit mondok.

- Oké. De Vigyázz az én kicsikémre. – dobta oda a kulcsot. Fülig érő Vigyorral elkaptam.

- Naná! – majd kicsattantam, amikor beültem a nagy böszme kocsiba. Az ülést előre húztam és becsatoltam a biztonsági övet. Megigazítottam a tükröt és közbe ellenőriztem a sminkem.

- Gi! – szólt rám Zayn.

- Jó, jó. – néztem vigyorogva.

- Óvatosan, mert nagyon megy a kicsike. Nem mellesleg egybe szeretnék haza érni. – nézett tök komolyan Zayn. Vigyorogtam egyet és először tényleg óvatosan mentem, mert meg kellet szoknom a kocsit és nem mindennapi mértetekkel bír. (mármint a kocsi) Persze utána gyorsítottam és hát mentünk rendesen.

- Kicsi lány lassabban. – idegeskedett Zayn

- Nyugi. – de ekkor egy satu féket nyomtam, mert majdnem áthajtottam egy piros lámpán.

- BA**MEG! – kiáltott rám Zayn.

- Bocsi. – néztem rá nagy szemekkel, de közbe alig bírtam elfojtani a kitörő nevetésem. Egész a boltig jól viselkedtem és vigyáztam a kocsira meg magunkra is.

- Majdnem meghaltunk te maki. – csapta be idegesen a kocsi ajtaját Zayn.

- Szerintem vicces volt. – nevettem fel.

- Hát te beteg vagy. – ölelt ár féloldalasan.

- Már mondták egy páran. – erre persze nevettünk mind a ketten. A szupermarket felé mentünk és egy olyan tologatós kocsit hozott Zayn amibe persze be akartam mászná, de nem engedte.

- Eddig mindig neked volt a több eszed. – nézet rám furán

- Jól van, na. – vágtam be a durcást.

- Na, ne durcizz inkább mesélj, mi van Louissal.

- Te élsz vele nem én. Honnan tudjam?

- Ne tereld a témát tudod, hogy értettem.

- És most mit vársz tőlem? – torpantam meg.

- Hogy valld be magadnak, hogy mit érzel.

- Megtörtént.

- Akkor vetkőzd le a büszkeséged és lépj.

- De az, amit csinált az nevetséges és ilyen marhaságon szenvedtem ahelyett, hogy beszélt volna velem.

-  Tudom, de ezen már nincs mit beszélni. Bevallotta, hogy hibázott és elmondta, hogy szeret még mindig. Lépj már az isten szerelmére.

- Félek. – vallottam be őszintén, ami már egy ideje meg fogalmazódott bennem. Szeretem, mert miért ne szeretném? Vagyis van sok dolog, de a szerelem nem olyan, hogy egyik percről a másikra elmúlik. -  Beláttam, hogy lépnem kéne, de mit? Hogy? Menyek oda, és óh persze nincs semmi ezt legközelebb is eljátszhatod, mert mindig elnézem neked. Nem akarom, hogy ez legyen.

- Nyilván nem, de beszéljetek. Valahogy ezt kilehet küszöbölni.

- Ja, valahogy biztos, csak még én se tudom, hogy. Hogy?

- Biztos rá jössz okos csaj vagy.

- Kösz. – vágtam mellkason. – Tulajdon képen menyien is leszünk?

- 40 en.

- Mennyi? – akadtam ki. – Én biztos, hogy nem sütök annyit. Ember te nem vagy észnél.

- Nem is kell csak valamennyit. – bevásároltunk mindenből kellő mennyiséget, hogy holnap délelőtt ne unatkozzak. Fizettem volna, ha Zayn nem akadályoz meg, hogy ezt az ő bulijukra csinálom úgy, hogy ne szórakozzak. Kisebb vita után rá hagytam, mert hajthatatlan volt. Viszont hazafelé nem engedte, hogy én vezessek. Kicsit féltette a kocsit meg a saját testi épségét. Otthon vagy tíz szatyrot cipeltünk be tel mindenfélével.

- Uhhh. Mikor csinálod meg? – kérdezte csillogó szemekkel Rupi

- Holnap. De nem kaptok belőle max a bulin.

- Nemáár. – hangozz az egyöntetű ellenkezés a srácoktól.

- Na, én mentem, holnap meg hatra gyertek. – Zayn elköszönt a srácoktól én még kikísértem az ajtóig. 

- Vigyázz magadra és holnap látlak. Louissal, meg beszélj. – ölelt meg Zayn. Én is szorosan magamhoz húztam.

- Okés, de siess, mert késő van. – miután Zayn elment körül néztem a nappaliba, hogy valaki segítsen kipakolni, de persze az összes fiú lelépett. Még elpakoltam a dolgokat és én is elmentem fürdeni és feküdni.

Reggel nagyon fáradtan ébredtem, mint akit kimostak és kivasaltak kb úgy éreztem magam. A fürdőbe vánszorogtam felöltözni. Egy fekete arany feliratos felsőt választottam még hozzá 1D-s pólót. Még Lilitől kaptam szülinapomra, mert nagyon szerettem a srácokat. Gondolom ez jó lesz sütéshez. J máshova úgysem venném fel.

Hozzá egy fekete pamut sortot választottam. Szintén sütéshez fog kelleni, így nem viszem túlzásba a dolgot. Viszont mikor az időre néztem majdnem elájultam fél egy és nem reggel. Lesiettem a lépcsőn a konyhába ellenőrizni, hogy ki van fent. Szinte senki. Ennek örültem, mert ha sietek a sütikkel akkor nem lesz belekóstolás és ellopkodás. Gyorsan felhajtottam egy kávét és ettem egy szelet pirítóst. Aztán neki láttam a sütiknek. Igazából tudtam, hogy mit akarok sütni, csak egy kis fantáziát kell belevinnem. Először a csokis muffinokat sütöttem pókhálós díszítéssel.

Utána következett a tömény csoki krém, amit beletöltöttem egy pohárba és sírt csináltam belőle egy kis keksz és csoki segítségével.

Mikor ezzel is megvoltam eldugtam a muffin okkal együtt. Mert ha meglátják a fiúk vége mindennek. A következő sütim egy nagyon egyszerű süti. Biztos mindenki nagyija sütött diós holdacskát. Én is azt csináltam csak ujj formába a köröm helyére pedig egy mandulát raktam, amit lekvárral rögzítettem. A kinézte borzalmas, de az íze finom.  

A következő egyben utolsó művem egy hatalmas sütő tök torta.

Mire kész lettem négy órát ütött az óra. Rendesen el is fáradtam a nagy sütögetésbe ezért szóltam a srácoknak, hogy ledőlök egy órára és, ha valaki eszik a sütikből megölöm. Nem viccnek szántam. Sokat szenvedtem vele mire elkészültek és úgy néznek ki, ahogy én akarom.  Felmentem a szobámba és a szennyesbe raktam a lisztes ruháim és ledőltem.

Zotya kopogására keltem fel. Nem jött be, de tudta, hogy felkeltem ezért ott is hagyott. A fürdőbe lezuhanyoztam majd megcsináltam a hajam. Tulajdonképpen nem volt vele sok dolgom, csak annyi, hogy ne lógjon ki a paróka alól. A hajam után kék sminket készítettem magamnak. Nem túl erőset, hogy ne azon legyen a hangsúly majd tussal macskaszemet csináltam. A számon egy áttetsző szájfényt használtam.

Miután a sminkem is elkészült két hatalmas karika fülbevalót raktam a fülembe. Eddig az összhatás elég gengszteresre sikerült. A ruhám felsőjét csatoltam be éppen mikor kopogtak.

- Pillanat. – gyorsan magamra vettem a nadrágrészét.

- Jöhetsz. – Zotya dugta be a fejét.

- Hűha. Van alattad bugyi?

- Van.

- És melltartó?

- Csak az amit látsz.

- Zsír! Ez ütős lesz. – dörzsölte össze a kezét. A nadrág szárán még összekötöttem a madzagokat és utolsó simításként a parókám is felkerült egy kék fejdísszel. 

- Azt a kutya macska mindenit. – cövekelt le Nuchos mikor lementem a nappaliba. – Ez aztán a szexi.

- És egyedi. Jázmin hercegnő? – hajolt meg előttem Marci.

- Bolondok vagytok. – forgattam a szemem nevetve. A többiek is jól néztek ki. Marci hatásos zombinak nézett ki. Zotya félelmetesen hasonlított Frankensteinre. Nuchos pedig tiszta őrült hasfelmetsző Jack volt. A konyhába siettem, hogy összeszedjem a sütit mikor beléptem Rupi szájához emelte volna az ujjat, de megállt a keze a levegőbe mikor meglátott. Összehúzott szemmel mentem hozzá közelebb és jól nyakon vágtam.  Kis drakula grófunk épp a sütit kóstolta volna meg.

- Áúú. – kiáltott fel.

- Mondtam, hogy kinyírom, aki eszik belőle. – méregettem a fiút.

 Még három zacskó kukac alakú gumicukrot kiöntöttem egy tálba. Minden sütit gondosan lefóliáztam és kiküldtem a fiúkkal a kocsiba. Mikor meg győződtem, hogy minden a helyén van felvettem egy kis sarut és egy meleg téli kabátot. Elég lengén öltöztem a kabát alatt így el kellett a meleg kabát. Megvártam, míg a fiúk is elkészülnek. Most Zotya ült a volán mögé én meg hátra két fiú közé, hogy figyeljem, biztos nem esznek a sütiből. Az 1D házhoz érve meglepő látvány fogadott a fiúk nagyon kitettek magukért. Tök lámpással volt megvilágítva a kapu és az udvar. Az ablakok be voltak deszkázva és csontvázak és itt-ott elhagyott testrészek hevertek szerte szét.

- Ez aztán a horrorisztikus. – nézett körbe Rupi. Leparkoltunk és minden srác kezébe nyomtam egy sütit majd csengettünk az ajtón. A csengő helyett egy hatalmas sikítás volt hallható.

- Basszus nem vicceltek. – rezzent össze Nuchos. Persze mindenki jól kiröhögte. Egy kalóz nyitott ajtót, aki nem más volt, mint Zayn.

- Hellóka. – üdvözölt mindenkit. Gyorsan letettük a sütiket és felakasztottuk a kabátunkat.

- Tyíha. – füttyentett Zayn. – Jól néztek ki. – mért végig mindenkit. – Gyertek, rakjátok le a sütiket.

Minden sütit a nappaliba raktunk le ahol füstölgő üstökből lehetett inni és minden féle halfejes illetve különböző testrészes sütik voltak. Ijesztően néztek ki az ételek, de viccesek voltak. A konyhába igyekeztem kidobni a fóliákat mikor Batman elém ugrott.

- Ez a ruha szépen kihangsúlyozza az idomaidat. – kacsintott.

- Kösz. – vágtam oda.

- Nem is örülsz, hogy látsz több mint másfél hónap után?

- De Liam örülök, de nem hiszem, hogy egy ilyen szöveggel kellet volna kezdened pont nem neked.

- Ne haragudj már rám. – nézett nagy boci szemekkel.

- Liam drágám. – jött egy hang az ajtóból és voálá meg jött Sophia is.

- Itt vagyok. – intett neki Liam

- Látom a foglalkozásodhoz híven öltöztél. – mért végig

- Édes vagy. Szerinted is hercegnő vagyok. – a képébe vigyorogtam és ott hagytam mind a kettőjüket. A táncoló tömegen keresztül vágtam át mikor a Kiss egyik tagját láttam meg.

- Niall? – léptem hozzá közelebb

- Szia Gi. – ölelt meg.

-  Jól nézel ki. – dicsértem meg.

- Te se panaszkodhatsz. – mért végig. Még beszélgettünk volna, de meglátott valami finom sütit ezért ott hagyott.

Sok féle szuper hőst illetve sok ijesztő figurát láttam. Vicces volt. Sok emberrel beszélgettem és sok új emberrel találkoztam. Táncoltam és jól éreztem magam. Persze nem kerülhettem el pár szúrós tekintete itt pl Perriere gondolok és Sophiára.

- Hercegnő? – jött a hátam mögül egy hang. Megfordultam és Joker állt velem szembe.

- Helló Harrold. – mosolyogtam rá.

- Nagyon dekoratív vagy ebbe a ruhába. – kacsintott és átkarolt.

- Örülök, hogy tetszik. – nevettem fel. A ház egyik folyosója felé tartottunk. Ott láttam meg Elenort és Louist nevetve kilépni egy szobából.

- Gi. – rohant felém Eleanor és a nyakamba ugrott.

- Helló. – köszöntem közömbösen.

- Nagyon jól nézel ki.

- Te se panaszkodhatsz. – mértem végig őt és Louist is. – Jó a Super Man és Girl jelmezetek.

- Összeöltöztünk. - nevetett harsányan Ell.

- Dan hogy van? – kérdeztem kíváncsian

- Remekül. Ő is nem sokára jön. – vigyorgott szélesen Ell.

- Mi? – ugrott két centit a szemöldököm.

- Liam meghívta. – vont vállat. – Na, megyek, megnézem, hogy itt-e van. – Ezzel lelépett El Harry vel együtt. Ott álltam Louissal szembe. Elég hülyén éreztem magam és nem is tudtam mit mondjak neki…

- Csinos vagy. – jegyezte meg mosolyogva majd menni készült.

- Beszélnünk kell Louis.

- Lehet, hogy kéne. – fordult felém. Állunk szemben egymással és mind a ketten egymás arcát fürkésszük.

- Sajnálom, hogy nem jelentkeztem eddig, de nem volt időm.

- Gi! Nem kell a sablonos duma, ha akartál volna, akkor erre az apróságra, hogy beszéljünk szakítottál volna időt.

- De te nem tétlenkedtél addig se, mert Eleanorra máris rá hajtottál.

- Felajánlotta, hogy segít én elfogadtam. Ell olyan nekem, mint neked Zayn. Nem akadok ki, ha elég félre érthető szituba vagytok.

- Nincs is jogod, hogy kiakadj! – csattanok fel.

- Döntsd el mit akarsz, belém marni vagy beszélni. Nyitott vagyok mindenre, mert szeretlek, de ez így nem fog menni. – sarkon fordult és elment.

- Én is Szeretlek. – mondtam halkan. Valószínű nem hallotta, mert ment tovább. Elcsesztem már megint mindent. Dühösen és csalódottan indultam vissza, hogy lelépjek. A folyosón Harry és Zayn párosba futottam bele.

- Merre hercegnő? – kérdezte vigyorogva Harry.

- Haza. – feleltem kurtán.

- Mi a baj? – kérdezte Zayn

- Beszéltem Louissal. - Zayn értette mire célzok és szorosan magához ölelt.

- Ne menj haza. Még csak 1 óra van.

- Ezek után nincs kedvem maradni. Már megint egy idióta vagyok.

- Nem menni fog. Csak ne legyél ennyire büszke.

- Ti mind jobban tudjátok, hogy mi a helyzet és jobban akarjátok nálunk, hogy újra összejöjjünk.

- Úgy gondolod, nem akarsz Louissal újra együtt lenni? – húzza fel Zayn a szemöldökét.

- Nem úgy gondolom. Áhh nem tudok fogalmazni. Mind egy. – sarkon fordultam és elindultam a nappaliba.

A táncoló tömegbe kiszúrtam Zotyát és oda mentem szólni neki, hogy elmegyek. Ő is marasztalt, de nem akartam maradni. Zotya és az ajtó között félúton elkapta a kezem és maga felé fordított. Esélyem nem volt reagálni. Mélyen a szemembe nézett és ajkaival közeledett az enyémhez. Nem tudtam menekülni és nem is akartam újra számon akartam érezni puha csókját. Mikor ajkaink találkoztak mintha egy időzített bomba robbant volna bennem. A pillangó újra hevesen vertek a hasamba és a térdem megremegett. Érzékelte, hogy már nem sokáig állok a lábamon ezért átfogta a derekam én nyaka köré fontam a kezem. Közbe egyszer sem szakítva meg a csókunkat. A többiek nagy tapsviharba törték ki a DJ valami szuper nyálas dalra váltott. Mikor elváltak ajkaink a homlokát az enyémnek döntötte.

-  Szeretlek.

- Én is szeretlek. – vallottuk be egymásnak.

44.fejezet

Sziasztok drága olvasóim :) Eszméletlenül sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de nagyon durva napjaim vannak van, hogy este 11-re érek haza. A szalagavatóm is most lesz két hét múlva. :) Nem magyarázkodni akarok :) csak gondoltam elmondom, hogy ne hogy azt higgyétek elfelejtettelek titeket. xD Nagyon köszönöm aki eddig kitartott mellettem és remélem még fog is. A következő részt nem tudom mikor fogom hozni, de igyekszem. 
Mindenkinek nagy jó olvasást és remélem kapok pár komit :) Puszi Gigi 



                        Xx Gigi xX

Ott álltam a vízbe és komolyan azt éreztem, hogy a kész átverésbe vagyok olyan érzések kavarodtak bennem, hogy nem is tudom. Amit felhozott indoknak miért szakított velem az vicc, de most komolyan. Úgy nézek én ki, mint egy törékeny asszony? Menyjen a fenébe. Szenvedtem én is ő is és egy ekkora hülyeség miatt. Nem tudtam eldönteni, hogy pofán röhögjem, vagy jól képen verjem. Végül egyiket se választottam.

- Louis ugye tudod, hogy szánalmasnak tartalak. És mire volt jó, hogy folyton megaláztál?

- Arra, hogy leplezzem, még mindig szeretlek.

- Te vagy itt a legidősebb és neked van a legkevesebb agyad.

- Ne sértegess. Elmondtam őszintén, hogy mi volt.

- Nagyszerű ennek örülök, de ne várd, hogy a karjaid közé vessem magam.

- Pedig pont az vártam. – jelent meg egy halvány mosoly az arcán. Erre én is elmosolyodtam egy szemforgatás keretébe.

- Bemehetek a vízbe? – kérdezte félénken.

- Nem az oviba vagyunk….. Persze. – mosolyodtam el. Louis levette csíkos felsőjét és a nadrágját is egy fekete boxerbe mászott be hozzám, a vízbe. Nem igen törődtem jelenlétével, hanem visszaúsztam barackbefőttemhez és tovább eszegettem. Kínos csend telepedett ránk én ettem a medence egyik felében, míg ő ült a másik felében. Aztán Liamot véltem felfedezni a bejáratnál.

- Látom rosszkor. – húzta gúnyos mosolyra a száját.

- Itt, akinek flegmáznia kéne, az én vagyok tudtommal. – néztem rá nagy szemekkel.

 - Azt hiszem jó kor. – rontott be Nuchos és egy hatalmas seggessel zárta a mondatot. Persze követte őt a többi srác így egy nagy vízi buli lett.

 - Gi nincs valami labda? – kérdezte Niall.

 - Tudtommal nincs, de körülnézhetek. – már mentem is ki a vízből, de csatlakozott hozzám Liam.

 - Mond, mit szeretnél. – álltam meg a medence szélén direkt, hogy a többiek is hallják.

 - Beszélni veled.

- Azt itt is tudsz.

- Miért voltál kettesbe Louissal?

- Szerintem semmi jogod kérdőre vonni.

- De van.

- Nem édesem pont, hogy nincs. Itt én vonhatnálak kérdőre téged. Tegnap délelőtt még le akartál feküdni velem és mivel visszautasítalak ez a bosszú, hogy ide hozod ezt a libát? Ja, bocsi nem is, mert ti már akkor együtt voltatok mikor bepróbálkoztál nálam a Tiszán. Szóval ezek után meg úgy alapból sincs semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok.

- Igen csak mikor szarul voltál akkor én próbáltalak ezzel felhúzni kicsit segíteni, hogy ne érezd magad egy rongynak, semminek, aki még az ágyba is szar nem mellesleg.

- Te most oltani akarsz? Ja, bocs nem vettem észre. Apropó aki segített az Zayn és ha tényleg annyira szar lennék az ágyba nem próbálkoztál volna be minden nap 2x. – közelebb léptem hozzá persze erre nem tudott semmit mondani és a mellkasát meglökve belelöktem a vízbe.

- Talált süllyedt. – csaptam össze tenyereim mintha csak port akarnék letörölni onnan.

Valamelyik szekrényből nem is tudom, hogy került oda, de egy piros pöttyös labdát szedtem elő és levittem a srácoknak. Bedobtam a vízbe a labdát és elmentem zuhanyozni majd feküdni.

Reggel, mint mindig én keltem fel, először de nagy meglepetésemre Paul ült a pultnál egy kávéval a kezébe.

- Hát te? – illetődtem meg.

- Reméltem, hogy te kelsz fel előbb, mert beszélni szeretnék veled.

- Na, mert? – ültem le én is egy kávéval.

- Nem az én dolgom és semmi közöm hozzá, de azért elég sok fiút vontál a hatás körödbe, ha érted, hogy értem.

- Azt hiszem. Húztam fel a szemöldököm.

- Akkor jó. Viszont ezek a kis légyottok feszültséget gerjesztenek a bandába és ehhez már van közöm. Liam, Louis és Zayn egyedekre gondolok.

- Nincs semmi közöm ahhoz, hogy veszekednek Zayn a legjobb haverom, Louis az exem Liammal meg hát nem tudom, mi van. – vontam meg a vállam. – Louissal tegnap beszéltem azt hiszem elsimítottuk a dolgot és Zayn el is. Itt csak Liam a problémás még.

- Ez nagyszerű akkor még is volt értelme, hogy összezártalak titeket. – Paul felállt és távozni akart, de előbb visszafordult. – Szeretném, ha minden rendben lenne köztetek, jaj, majdnem elfelejtetem, hogy ma este lesz az a nagy díjjátadó amin a zene ipar legjobbjai vannak jelölve köztük a fiúk is és ti is felléptek úgy mint a fiúk. Szóval hatra legyetek kész ide jön Vinny, Jenny és Gionni. Ben hoz titeket majd a vörös szőnyeghez. Ja, és a kulcsokat visszaakasztottam. – intett egyet Paul és lelépett. Kb öt centisre tágult szemekkel meredtem utána.

Nagyot sóhajtva nekiláttam a reggeli készítésnek. Mikor kész lett a kaja én ettem és tálaltam a fiúknak is utána beüvöltöttem minden szobába hogy reggeli. Utána felmentem a szobámba felöltözni. Egy sárga sortot egy fekete ujjatlant választottam, amin szegecsekkel egy kereszt van kirakva. Egy fekete tollas fülbe valót választottam kiegészítőnek és egy fekete sportos magassarkút vettem fel hozzá.

Mielőtt kiléptem volna a szobából gondosan lecsekkoltam felzselézett hajam majd egy napszemcsit raktam a fejemre és temérdek karkötőt a kezemre és egy kereszt alakú gyűrűt. 

- Tyíha hova készülsz? – kérdezte két falat között Zotya.

- Eleanorral és Daniellával kávézok. – néztem Liamra és Louisra közbe.

- Apropó reggel beugrott Paul szabad az út hazafelé mindenkinek. És hatkor legyetek, itthon mert ma fellépünk állítólag. – mosolyogtam rájuk.

- Elvigyünk? – nézett rám Zayn

- Nem köszi, mire ti kész lesztek addigra vagy 20 db kávét iszok meg. – villantottam rá egy mosolyt.

A lányokkal a kávézást egy óra alatt ejtettem meg, ami nálam egy nagy rekord. Át beszéltük az estét és mindenki meg nyugodott. Utána telefonáltam Paulnak, hogy öt perc múlva a stúdióba leszek, úgy hogy csipkedje magát. Taxit fogtam és meg se álltam a Sonyig.

- Na, mi volt ilyen sürgős? – kérdezte Paul. Erre kihúztam a táskámból a szétgyűrt dalszöveget, amit még Szombathelyen írtam. Paul átfutott.

- Te lány, ez fantasztikus. – nézett rám csillogó szemekkel.

- Köszi. Szeretném, ha ma az átadón ezt játszanánk el.

- Gi, ez kész öngyilkosság. – nézett rám rosszallóan Paul.

- Az, de ha összejön, akkor ütős lesz és hatig még sok időnk van. – néztem rá mosolyogva.

- Te csúcs vagy. – röhögött fel. – Akkor szólj a fiúknak, hogy siessenek ide. Tudnak a dalról?

- Nem, még senki. – Gyorsan tárcsáztam Zotyát, hogy dobja ki az 1D a házból és szedje össze a fiúkat, mert ma az egész napot stúdiózással töltjük.

- Gi, és milyen stílusúra gondoltad a dolgot?

- Kemény ütő és szókimondó. Valami zúzós kezdéssel és egy kemény fejhangos véggel.

- Ez ugye tudod, hogy nagyon különbözik az eddigi kislányos stílussal.

- Igen, de nem érdekel.

- Ezzel vigyáz, mert a rajongók a legfontosabbak és egy ilyen fordulattal elpártolhatnak tőled.

- Itt vagyunk!! – rontott be Rupi.

- Nagyszerű dallamot kéne adni a dalnak és valami ütőset. – nézett a fiúkra Paul.

- Milyen dalnak? – kérdezte Marci.

- Ennek. – emeltem fel. A srácok körbe adták jól megcsodálták, elolvasták majd visszaadták.

- Ez tetszik. – szólt Marci. – Van is egy ötletem. – gyorsan beült a dobok mögé és elkezdett játszani egy ütemet. Kicsit rock-os de jó. Utána Nutchos csatlakozott egy dallammal. Szépen sorba beállt mindenki. Már csak én hiányoztam. Mikor bekapcsolódtam megszületett egy langyi rock-pop feldolgozás. 

- Ez jó, de mégsem. – intettem le a srácokat. – Az eleje kezdődjön erőszakosabban, utána meg egy kicsit lágyuljon, de a stíluson belül maradjunk.

- Oké akkor újra. – mondta Marci. Tíztől háromnegyed hatig próbáltunk szünet nélkül, de összeállt a kész dal. Girlfriend hivatalosan is színpadra kész.

- Srácok, nem akarlak nyaggatni titeket, de negyed óra múlva ott vannak Gionniék.

- Okés, köszi, mindent Paul. – elbúcsúztunk majd kocsiba pattantunk és siettünk haza. Az ajtóba várt minket Vinny, Jenny és Gionni.

- Upsz. – mondtam.

- Nagyon is upsz, na, húzás fürdeni. – utasított Gionni. Mivel az én kinézetemmel kel a legtöbb időt eltölteni ezért én kezdtem. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Jenny vett kezelésbe először. Fekete füstös szemeket varázsolt nekem vörös ajkakkal. A hajamat kivételesen nem felzselézte, hanem oldalra lesimította. Így is tetszett, de így nem vagány volt inkább csajosabb. Jennyt Gionni váltotta fel. Három apró ruhadarabot rakott elém. 

- Ide nem kell kiöltözni? – kérdeztem

- Cicám vagány vagy ne Erzsébet királynő. És ahogy Paul is értesített a számotokhoz ez ideális öltözék lesz. Kimegyek, addig öltözz fel.

Gionni magamra hagyott a ruháimmal. A felső egy fekete szürke mintás topp, amit igazából melltartónak tudnék használni, mert nem nagyobb nála. 

Utána két farmer sortot csodáltam meg. Gondolom, választanom kell. A fehérre esett a választásom.

Miután felöltöztem végig néztem magamon. Jól nézet ki a szett azzal nem volt gond viszont mind a két ruhadarab roppant rövid.

- Na, milyen? – jött be csillogó szemekkel Gionni kezébe két álomszép magassarkú. – Ha már brit legyünk hűek hozzájuk. – Két angol zászló mintás magassarkút nyújtott át.

- Hát így cipővel még merészebb a szett. – néztem Gionnira.

- A fiukat már felöltöztetem ők is szexik, de te édesem minden várakozásomat felül múltad. Eszméletlenül nézel ki.

- Köszi, de kicsit pőrének érzem magam.

- Van rajtad ruha mit parázol? Na, kifelé, mert elkéstek. – tolt ki az ajtómon. A nappaliba a srácok a kanapén ültek.

- Uhhh, Gi, ez valami ultra király. – állt fel Nuchos.

- Jó a cipőd. – dicsérte meg Rupi.

- Köszi.

- Mi megyünk, nem sokára itt van Ben. Nem énekeltünk be, mert hallottam egész nap kornyikáltál. Ügyes leszel. Sok sikert és vigyázz magadra. – Elköszönt Vinny és ment is a kis csapat kifelé ott hagyva minket.

- Félek. – néztem a fiúkra.

- Mert? Minden idők leg ütősebb számát dobtuk össze. – nézett rám Nuchos.

- Nem tudom, csak most félek. – rántottam meg a válla.

- Itt van Ben. – jött be a konyhából Marci. Zotya és Nuchos közre fogtak úgy segítettek ki a kocsiig, mert, hogy imádtam a magassarkúkat csak épp nem tudtam bennük menni.

- Helló srácok. – köszöntött vidáman Ben.

- Hellóka.

- Cső.

- Csá.

- Szeva.

- Csöcs. – Ezek a köszönések záporoztak miközben beültünk. Nem részletezem, hogy ki mit mondott, mert szerintem elég egyértelmű.

- Gi telefon. – nézett rám Zotya.

- Na, nem mondod? Képzeld, azon vagyok, hogy kiszedjem a zsebemből a telefont csak az így is szűk nadrágomból elég nehéz kiszedni. – mikor sikerült kiszednem Paul tájékoztatott, hogy George viszi őket a fiúkkal, és hogy ő is ott lesz.

Aztán megérkeztünk a nagy arénához, ami jó nagy puccos hely volt. Ben a vörös szőnyeg elé rakott ki minket. Kiszálltunk most Marci és Zotya fogott közre és úgy sétáltunk és integetünk. Mint minden ismert embert minket is leszólított nem más, mint a Jersey Shore sztárja Jwoww.

- Helló 27-esek. – köszönt fülig érő vigyorral.

- Helló Jwoww. – mosolyogtam, mert, hogy mikor még ment nagyon szerettem a Jersey Shore-t.

- Na, meséljetek milyen itt lenni?

- Fantasztikus. Igaz nem jelöltek minket semmilyen kategóriába, de elképesztő érzés. – lelkesedett Rupi.

- Mennyire furcsa, hogy itt vagytok?

- Eléggé, bár már kezdjük megszokni a nagy felhajtásokat. De érdekes olyan sztárokkal együtt vonulni, mint Lady Gaga vagy a Jonas brothers. - nézett körbe Zotya. Ezt persze csak nekünk volt furcsa a szájából hallani, mert nem szereti egyik énekest sem.

- Gi, szurkolsz az exedéknek?

- Persze. Nagyon sok szerencsét kívánok nekik és szurkolok. – miután itt végeztünk a bejárat felé mentünk pár sztár köszönt vagy intett nekünk, ami nagy boldogság volt, mert egy évvel ezelőtt még a kanapén a TV-ből néztem őket. A bejáratnál Welcome drink-eket osztogattak és egy nagy helységbe beszélgetett mindenki.

- Gi, nem te vagy az, aki a legpőrébben öltözött. - bökött Zotya Lady Gaga felé. Nagyon bírom ezt a nőt. Neki minden mindegy.

- Most érezzem magam jobban? – néztem a fiúk felé.

- Kellene. – röhögtek fel.

- Sziasztok. – jött közelebb hozzánk három ex Disney csillag.

- Helló. – üdvözöltük mi is őket.

- Szeretnénk gratulálni. Nagyon ütős kis csapatotok van. – azt hiszem Jonas fivérek közül ő volt Joe de nem merem tutira mondani.

- Köszi de azért ti se panaszkodhattok. – mosolyodtam el.

- Hát nem is akartunk. – ez azt hiszem Kevin volt.

- Nagyon csinos vagy. – mosolygott a harmadik Jonas.

- Köszi. – pirultam el.

- Hellóka – megjelent Liam is a színen.

- Hey haver tetszik a sapid. – pacsizott vele Nuchos.

- Köszike. Csini vagy Gi.

- Kösz. – kicsit több flegmázást vittem bele, mint gondoltam.

- Srácok gyertek velem. – utasított Paul.

- Örülök, hogy megismertelek titeket. – néztem Jonas tesókra.

- Szint úgy.

Miután ott hagytuk a nagy tömeget szűk folyosókon mentünk a színpad mögé. A hely fullon volt biztonságiakkal, de nem csak itt az egész stadion.

- Gi. Ti nyitjátok a műsort. A felszerelés kint van már. Kicsit macerásabb lesz ez a fellépés, mert össze kell hangolni a dolgokat a TV-sekkel. A fülesbe hallani fogsz, és nagyon figyelj minden utasításomra. A műsorvezetők kérdezni fognak tőletek és utána lejöttök. Rendben?

- Szentem felfogtam. – mosolyogtam Paulnak. A többiek is bólintottak. Míg bekábeleztek minket és mindenki kint addig én mind a 10 körmöm tövig rágtam az idegességembe.

- Nyugi Gi. Minden rendben lesz. – ölelt át fél karral Marci.

- Mindenki a helyén? Akkor elsötétítjük az arénát. – szólt a fő statiszta.. – Figyelj, háromra kezditek, mert egyszerre forognak a kamerák, kezditek és a lámpák is akkor kapcsolódnak.

- Oké. – válaszolt Nuchos.

- Biztos?

- Uram! nem vagyunk gyengeelméjűek. – oltotta Zotya.

- Elsötétedett minden. Mehettek!

Meg mondom őszintén nagyon vicces volt kijutnunk a színpadig sötétbe. Miután háromszor majdnem felbuktam Zotya karolt belém és segített a mikrofonig. Miután bepozicionáltam magam a mikrofon állvány mögé a többiek is elfoglalták a helyüket. Kb három percig állhattunk ott mikor a fülesbe elkezdődött a visszaszámlálás.

- 1

- 2

- 3

- Hey, hey, you, you, I don’t like your girlfriend. No, way! No, way! I think you need a new one. – az első pár sor alatt bizonytalankodtam, de utána megjött az, az érzés amit mindig szerettem.

                

               Xx Louis xX

Elég jó kis bulinak indult az egész. De nem sok kedvem volt hozzá. Mikor elfoglaltuk a helyünket a közönség soraiban Liam szólt, hogy látta Gi-t és a fiúkat. Nem mondom, hogy nem izgat, mert nagyon is, de azért még Liammal mindig nem beszéltük meg a dolgokat. Előttem Zayn és a Litle Mix ült. Mellet Harry és Ed. A másik oldalamon Niall és Liam.

Mikor mindenki elfoglalta a helyét lekapcsolták a villanyt. Hirtelen felkapcsolódtak a villanyok és egy tüzes effekttel indult a show. A színpadon egy  lány állt, aki az első sorokba bizonytalankodott, de utána átváltott egy  szuper szexi dívává. Nem a vidékről jött kis lány állt, hanem az én exem. A szöveg se volt utolsó és a dal sem. Ütős és szexi ez jellemezte. A nagy bambulásomból egy lökés zökkentett ki.

- Hmm?

- Durva, Gi. Nézz körül. – Az egész aréna ámulattal figyelte a lányt, ahogy minden haragját és indulatát beleadja a számba.

- Ugye tudod, hogy hülye vagy amiért eldobtad. – nézett Niall

- Küzdeni fogok érte! Szeretem még.

- Helyes. Sok sikert, havert.

A szám végeztével az egész aréna megörült. Tapsoltak sikítottak és a két műsorvezetőre nem is nagyon figyeltek.

- Jó estét mindenkinek Teen Choice 2013 megnyitja kapuit.

- És akik megnyitották a mai műsort nem más, mint a 27-esek.

- Srácok felrobbantottátok az arénát. Gratulálok.

- Köszönjük.

- Ez egy új stílusú szám. Nem is erre számítottunk. Fantasztikus volt és ha szabad megtudnom mi ihlete ezt a számot?

- Ezt mikor a barátnőméket látogattam meg Magyarországon akkor egy vásárlásból hazamenet írtam.

- Ez elég viccesen hangzik.

- Köszi – húzta fel a szemöldökét Gi.

- Köszönjük, hogy itt voltatok. Sok sikert a továbbiakba.

A srácok el is tűntek a színfalak mögött. Legközelebb egy órával később láttam őket mikor elfoglalták a helyüket a közönség soraiba. 

43. fejezet.

Sziasztok drága olvasóim :D nagyon köszönöm a komit és a sok oldallátogatót. Ma csak 3 órát aludtam szóval elég leharcolt vagyok nézzétek el nekem nem tudom mikor érkezik a kövi fejezet de igyekszem nagyon szeretek mindenkit és nagyon hálás vagyok hogy ennyien támogatok :) Jó olvasást mindenkinek puszi Gigi :) 




                                      XxGigi xX

- Elnézés, de elfelejtettem behűteni a pezsgőt. – a mondatom végére feltűnt a háttérbe Louis is.  Ezek szerint ő is hallott mindent.

Kicsit égett a fejem ezután, a kis beszélgetésünk után így besiettem a konyhába és a pultnak támaszkodtam. Tegnap még le akart velem feküdni Liam ma meg ide hozza a barátnőjét.  Ennél cikibb már nem lehet komolyan.

- Gi? – a hang felé fordultam.

- Zayn.

- Csak beszélni szerettem volna veled.

- Jaj. Bocs, csak meg néztem a pezsgőt.

- Ne hülyíts Brigitta pont ne engem! – szólt erélyesebben.

- Bocsi, csak ezt még nehéz feldolgoznom. Szóval? Mit akartál mondani?

- Ja, csak bocsánatot akartam tőled kérni a múltkori miatt. Nem akarom, hogy ne beszéljünk és az utóbbi időbe nagyon eltávolodtunk egymástól.

- Ne haragudj te se Zayn. – szorosan megöleltem Malikot. Rég beszéltem vele és tényleg hanyagoltam az utóbbi időkbe pedig ő mindig mellettem volt. Úgy néz ki gyorsan rendbe tettük a barátságunkat ezzel az öleléssel.

- Gyere, indítsuk be a bulit. – húzott kifelé Zayn. Kiderült, hogy a házba beépített hangszórók működnek így nem csak házi mozizni tudunk, de még a zene is úgy szól, mint a legjobb discokba. Zayn valami válogatást rakott be én addig kipakoltam a piákat.

- Gi beszélhetnénk? – fogott karon Liam.

- Nem hiszem, hogy van olyan, amit tudnál mondani. – néztem rá szemrehányóan.

- Kérlek. – nézett szinte könyörgően.

- Liam! – sipította Sophia és jött felénk. Ebbe a pillanatba sok minden történt Liam és Sophia elkezdtek csókolózni és ezt a romantikus pillanatot Danielle és Eleanor érkezése szakította félbe. A két lány még épp elkapta a csók végét. Danielle kissé ledöbbent, de utána rendezte vonásait és mosolyogva jött felém. Én pont a gerlepár mögött álltam.

- Helló édesem. – ölelt meg Dani és Eleanor is.

- Helló.

- Hát ez meg mit keres itt? – csípőre tett kézzel méregette Sophia Daniellát.

- Jött bulizni, mint mindenki más. Barátnőm, és ha nem tetszik, akkor kívül tágasabb. – méregettem kimérten a lányt. Liam jobbnak látta elvezetni a barátnőjét a konyhába.

- Ne haragudj Dani, nem akartalak ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. – kértem bocsánatot, de mikor ismét az ajtó felé néztem Hannah kézen fogva jelent meg Louissal.

- Mi a franc? – ez a helyzet kezdett elég abszurd lenni.

- Szépen összejöttek az emberek. – állt mellém Zotya.

- Ne is mond csoda, ha élve meg ússzuk ezt az estét. – néztem fel Zotyára. Időközben megérkezett Paul, Jenny, Vinny, Jionni és pár táncos. Pár bemelegítő kört ittam a fiukkal majd elkezdtem táncolni Ronyval ő az egyik táncos.

- Gi beszélhetnénk? – fogta meg a vállam Danielle.

- Persze. – sétáltam vele az egyik sarokba.

- Tudom, hogy nem tudtad, hogy itt lesz ez a Sophia, de nekem nagyon nem szimpi és lehet, hogy én haza mennék.

- Ne, kérlek nem ér annyit.

- De rossz nézni, hogy csüng Liamon és hogy csak a hírnév és a pénz miatt van vele együtt. Ezt Liam is tudja, de nem képes bevallani magának. – sóhajtott Dani.

- Mit képzelsz te kis számító szuka? – állt előttünk hirtelen Sophia.

- Te mit képzelsz? Hogy mersz így hívni? És különben is ki vagy te? – nézett lesajnálóan Dani. Én köpni, nyelni nem tudtam. Tudtam, hogy nehéz lesz ez az este, de ennyire? Aztán még csak most jön a java.

- Sophia gyere. – szólt mögüle Liam. – Ezek, amiket összehordotok hazugság. – Liam mérges volt nagyon persze ezt a kis jelenetet senki nem hagyhatta ki így mindenki körénk gyűlt.

- Pont te mondod? Tegnap még itt próbálkoztál a konyhába. Ja, de fogadjunk ezt nem mondtad a kis barátnődnek, hogy hányszor bújtunk ágyba az elmúlt egy hét alatt. – na, erre aztán megfagyott a levegő Danielle szinte megkövült.

- Dan. Kérlek, ne haragudj, de még mindig szeretem Louist és azt hittem, hogy ezzel elfogom majd felejteni.

- Meg mondtam neked, hogy húzz el a pasimtól Nem? – ordította Hannah.

- Most neked ,KUSS te ribanc vagy addig verlek míg mozogsz. - szinte robbant belőlem a harag. Feszült egy helyzet volt. Én Danielle reakcióját vártam nagyon.

- Gi erről még beszéljünk, mert….. ne haragudj. – könnyekkel küszködve rohant ki az ajtón. Eleanor meg utána.

- Szóval itt te vagy a legnagyobb szajha. – mért végig Szophia

- Vigyázz a szádra édesem, mert hamar a sürgősségin találod magad. – erre Zotya és Marci mellettem termettek.

- Liam! Csinálj valamit a csajoddal, mert nem tűröm, hogy a házunkba sértegesse Gi-t. – szólt keményen Marci.

- Miért, ha csak az igazat mondja? - jött Hannah is.

- Mondtam, hogy te fogd be, mert nem tudsz itt semmiről, ha tényleg te tartod magad Louis barátnőjének, akkor meséld el nekem hol volt négy napig a pasid? – fúrtam a tekintetem az övébe.

- Azt mondta dolga van. – még ő beszélt velem lekezelően.

- Igen? Akkor honnan szedte a sérüléseket, amik rajta vannak?

- Ezeket te honnan tudod? – haragtól eltorzult arccal nézett rám.

- Onnan te majom, hogy én szedtem össze tegnap az utcáról, én fürdetem meg és én kezeltem le a sérüléseit. Én édesem és nem te viszont te vagy a barátnője nem én.

- Tényleg egy kurva vagy. – állt támadó állásba. Na, erre a mondatra nekem is elgurult a gyógyszer, de nem fogom magam lejáratni, hogy megpofozom.

- Hannah, ha neked tényleg csak ennyi esett le abból amint mondtam, akkor te ostobább, vagy mint hittem. – Erre a csúnya oltásra nem tudott másképp reagálni, csak úgy , hogy kaptam tőle egy nagy pofont. Persze úgy hogy közbe végig karmolta az arcom. Louis hirtelen lefogta őrjöngő barátnőjét.

- Hannah. Elég. Hallod, fejezed be. – tartotta Louis a csajt.

- Engedj el. – fújtatott a lány.

- Rendben, de szépen haza mész és békén hagysz engem és mindenkit. – szakított vele Louis.

- Te liba. – fordult felém mikor leesett neki, hogy épp szakítottak vele. Itt már én se fogtam vissza magam. Egy jobb egyenes és egy gyomrossal jutalmaztam meg. Mikor kellő képen lehiggadt a hajánál fogva húztam ki az ajtón. Meglepetésemre egyik fiú se akart leállítani így nagyra nyílt szemekkel sétáltam a nappaliba.

- Atya ég. – néztem bocsánat kérően mindenkire. Zotya felé fordultam, aki szorosan megölelt.

- Nyugi Gi. Nem lesz itt több baj. – paskolta meg a hátam. Sarkon fordultam és vissza menetem a bejárati ajtóhoz ott még az éppen készülődő Danit és El-t kaptam el. Persze végig nézték ezt a kis jelenetet, de nem szóltak semmit.

- Dan kérlek. – folyt végig egy könnycsepp az arcomon. – Szándékosan sose bántanálak meg viszont én úgy tudtam, hogy már nem vagytok együtt és csak ezért….

- Gi. Semmi baj. Elég volt ez a pár perc, hogy rá jöjjek, nem te tehetsz itt semmiről, hanem nagyon is Liam. – szorosan magához ölelt.

- Köszönöm.

- Én köszönök mindent, de most mi megyünk, ha nem bánod, mert túl sok itt a rossz emlék. – ölelt meg Eleanor is.

- Lányok holnap reggel egy kávézás? – kérdeztem félve. A két lány összenézet.

- Persze. – válaszolták tökéletesen egyszerre.

Elköszöntünk egymástól és én visszamentem a nappaliba. Ment a buli táncoltak nevettek láttam Liam és Sophia megbeszélték a dolgokat, mert az egyik sarokba ép nyalakodtak. A konyhába mentem, hogy igyak valamit. A hűtőből narancslevet vettem elő mikor két kezet éreztem a derekamon.

- Hátulról is nagyon jól nézel ki. – dörmögte a fülembe.

- Ne legyél gusztustalan. Két perce a sarokba faltad a barátnőd. Végeztem Liam. Nem akartam, hogy ez legyen a vége, mert szeretlek, mint a bátyámat.

- Akkor nem kellett volna jártatni a szád. – emelte fel a hangját.

- Persze, de nem kellett volna úgy beszélned Danival. – szemrehányóan néztem rá.

- Semmi közöd nincs hozzá. – lökött meg Liam nem erősen csak olyan jelzés kép, hogy fejezzem be, mert már nagyon idegesítem. Persze ezt valakinek látni kellett nem lenne tökéletes egy buli pasi bunyó nélkül és hát ez is bekövetkezett. Louis látta, hogy Liam meglök és egy hatalmasat behúzott neki. Ezt persze Liam se hagyhatta szó nélkül így lett egy kisebb bunyó. Repültek az üvegek és a poharak. Mikor Zotya és a többiek bejöttek szétrobbantani a két srácot.

- Elég! – szólt be Paul. – Ti haza mentek – mutatott a vendégekre. – Ti pedig kifelé a nappaliba. – nézett ránk szúrós szemekkel.

Mind kiültünk a napaliba én a fagyasztóból kiszedtem egy piát, mert más nem igen volt befagyasztva és oda adtam Liamnak.

- Na, most ide figyel mindenki! Nem bírom elviselni ami itt van. Vagy kibékültök, vagy össze zárlak titeket. – nézett ránk Paul. Persze nem történt semmi. Mindenki ült egy helybe és bámult maga elé.

- Na, jó, ha történik valami, akkor szóljatok, én megyek takarítani. – néztem körbe. Kimentem a konyhába és összeszedtem az üvegszilánkokat és feltakarítottam. Mikor végeztem kint minden úgy volt, mint azelőtt, hogy kimentem.

- Rendben. Kulcsokat. MOST! –nézett rám Paul.

- Biztos, hogy nem. – néztem egy olyan most te komolyan hülyének nézel fejjel.

- Oké. – Paul kiment az előszobába és mikor visszatért az összes kulcs nála volt. – Jó éjt gyerekek. – ment ki nagy vigyorral a száján. Aztán az utolsó amit hallottunk az a zár kattanása volt. 

- Nagyszerű. – fújtatott Harry. Mindenki világfájdalmas fejet vágott Niall a konyhába igyekezett a többi fiú pedig kanapén vagy épp a földről nézte a tv-t. Én neki álltam a ház rendbe rakásának álmos nem voltam ezért kitakarítottam. Persze hangos felmordulás volt mikor porszívóval végig mentem a nappalin, de hát így jártak. Mikor végeztem ezzel is tényleg a szenvedés új fázisába értem, mert nem tudtam semmit se csinálni a Tv nem érdekelt és nagyon nem is volt kedvem a társaságba lenni. Szerintem újra megpróbálkozok, azzal a medencével hátha most jobban élvezem. Felmentem a szobámba és kiválasztottam egy UV színű bikinit.

Lementem a konyhába és egy üveg barackbefőttel a kezembe lesétáltam az alaksorig. Csakhogy ahhoz, hogy én lesétáljak át kellet libegnem a nappalin.

- Hova, hova befőttel és bikinibe? – állított meg Niall.

- Kiviszem a szemetet. – erre mindenki furán nézett. – Uhhh. Szerintetek? – kérdeztem tisztára hülyének nézve őket. – Mind egy. – már nem is figyeltem rájuk csak mentem lefelé. Lent letettem a befőttem a medence szélére és úszkálás közbe mindig bekaptam egy szem barackot. Nagyban pancsoltam mikor megláttam Louist a medence szélén ülni.

- Még sose láttalak fürdő ruhába. – nézett rám. – Persze Liam látott és még fürödtetek is együtt. – kezdett megint dühös lenni.

- Ha nem szakítasz velem olyan csúnyán, akkor ezt mind te élhetted volna át először. – néztem a vizet.

- Nem értesz semmit. – mondta még mindig ingerülten.

- Akkor magyarázd el. – csaptam idegesen a vízbe.

 - Féltékeny vagyok baszki. Szeretlek és szerettelek is. Azért csináltam, amit csináltam, mert féltettelek az őrült rajongóktól. Nehéz volt végig néznem, hogy szenvedsz aztán meg ezt, hogy együtt vagy Liammal. Mikor rám találtál az volt a negyedik nap, hogy részeg volta. Azt hittem, hogy a pia elfeledteti velem a dolgokat, de hát a sors fintora, hogy épp te találtál meg. Most már érted a párhuzamokat? – mikor ezeket elmondta olyan mérges lettem, hogy nem igaz.

- Te most…. Ez komoly? Ezért szakítottál velem? Te tiszta hülye vagy. Úgy nézek ki, mint aki nem tudja magát meg védeni? Vagy aki segítségre szorul? Te beverted a fejed Louis. Ezt nem hiszem el az most valami rossz vicc? Képes voltál végig nézni, hogy szenvedek és, hogy én végig nézem, hogy hancúrozol Hannával? – a dühtől folyt a könny az arcomon. Eszméletlen mérges voltam és csalódott. Komolyan, mint akit hülyének néznek. Egy ilyen egyszerű és idétlen ok miatt szakított velem. Nem százas ez az ember.  A medence széléhez úsztam és úgy néztem Louisra.

- Ugye tudod, hogy sok veszekedést megspóroltál volna, ha elmondod mi bánt, minthogy őrült módjára cselekedsz. Te voltál kiakadva, hogy nem mondtam el a Mátés dolgot. Ez ahhoz képest vicc.